- Akkor most két basszusgitárossal lép fel a Wyrfarkas? - Nem tudom, én most külsős vagyok, ezt a döntést meghagyom a zenésztársaimnak – mondta nevetve a törökországi légióskodása előtt a bandát erősítő labdarúgó, akinek helyén jelenleg a cséká, Sándor Tamás pengeti a húrokat. – Ha a fiúk úgy gondolják, számítanak rám, akkor nagyon szívesen megyek, de nem fogom magam beajánlani. Hullávasúton - Hogy fogadtak a régi társak a Lokiban? - Szívélyesen és kedvesen, mintha egy hosszabb szabadságról tértem volna vissza, hiszen a csapat szinte ugyanaz maradt. Az üdvözléseken túl nem sok időnk volt még egymásra, ők készültek a teremtornára, és nekem is voltak elintéznivalóim. - Közönségkedvenc voltál a Lokiban, majd jött egy súlyos sérülés, aztán bajnoki címmel tértél vissza. Alapember voltál a válogatottban, külföldre szerződtél, de a nem túl sikeres fél év után újra Debrecenben kötöttél ki. Lelkileg hogyan viseled ezt a hullámvasutat? - Megerősödtem. Valóban hullámvasút volt, de azt hiszem, jól reagáltam le a dolgokat. Bár azért nem éreztem, hogy olyan nagy kilengések lennének, de kétségtelen, amit felsoroltál, az mind igaz. Én igyekszem úgy élni az életemet, ha valami rossz történik velem, annak is próbálom a jó oldalát nézni. Formahanyatlás és sérülés miatt nem esem letargiába, igyekszem mindig tartani magam. - Boncolgassuk egy kicsit a törökökkel történt szakítás okait. A szerződésed megkötése után úgy nyilatkoztál, nagyon szimpatikus volt, hogy a Vestel Manisaspor akkor is érdeklődött utánad, amikor sérült voltál. Tudták, egy technikás, előrejátszó középpályást, Lothar Matthäus válogatottjának alapemberét veszik meg, januártól szinte mégis levegőnek néztek. Miért mondtak le ilyen könnyen rólad? - Igazából nem volt meglepő ez a váltás, már hónapokkal ezelőtt számítottam rá. Amikor kezdtem kimaradni a csapatból - Törökországban csak hat légiós játszhat -, akkor már éreztem, hogy gondok lesznek. A Manisaspor abszolút újonc a török élvonalban, s az új edző, a volt szövetségi kapitány, Ergün Yanal teljesen szabadkezet kapott, kiket épít be a csapatába. Ő óriási tekintélynek számít, a vezetők feltétel nélkül elfogadták a döntéseit, lemondtak rólam, és új játékost hoztak a helyemre. - Azért nem adtad fel olyan könnyen a harcot, külön edzéseket végeztél, a tréningeken pedig „csak azért is” hozzáállással végezted a munkát, de a végén már a meccsre utazó keretbe sem kerültél be. Nem volt megalázó ez a helyzet egy válogatott játékos számára? - Szerintem nem jó szó a megalázó, inkább azt mondanám, elfogadtam a profi világot ilyennek. Vannak pillanatok az ember életében, amikor tehet bármit, akkor sem változik semmi. - Lelkileg azért nem lehetett könnyű megszokni a mellőzést, ki segített feldolgozni az eseményeket? - A menyasszonyommal együtt voltunk kint, így közösen vészeltük át a nehéz napokat, heteket, hónapokat. Azt is mondhatom, hogy könnyű volt az egész, hiszen egymást erősítettük. A bajban még jobban összekovácsolódtunk, s csak még szorosabb lett a kapcsolatunk. Feltétlenül meg kell említenem azonban a menedzseremet, Vladan Filipovicsot is, vele napi telefonkapcsolatban voltam, folyamatosan nyugtatott, hogy minden rendben lesz. Ez a lelki stabilitás kellett ahhoz, hogy a törökök ne tudjanak megtörni, bár mindent megtettek ezért. Tudtam, lesz újra csapatom, ahol visszanyerhetem a régi formámat, s megmutathatom, mire vagyok igazából képes. - Hogyan vonnád meg röviden a török kaland mérlegét? - Pozitívan értékelem, annak ellenére, hogy a szurkolók – teljesen jogosan – kudarcnak tartják törökországi pályafutásomat. Sok dolgot megismertem, tapasztalatokat szereztem, amit majd felhasználhatok, ha újra külföldön fogok futballozni. Kaptam az élettől egy féléves lehetőséget, hogy idegen közegben is kipróbáljam magam. Jöhetnek a gólok és gólpasszok - A szerződés felbontásával anyagilag hátrányos helyzetbe kerültél? - Természetesen, hiszen a szerződésbontást kezdeményező félnek fel kell vállalnia ezeket a dolgokat. Két és fél éves járandóságomról mondtam le, azonban a DVSC-nek nem kellett értem egy fillért sem fizetnie. - Gondolom, nem volt nehéz újra megegyezned a nevelő-egyesületeddel. - Nem, gyorsan megegyeztünk. Amennyire én szerettem volna visszajönni, ők legalább annyira le akartak igazolni. - A DVSC játékosaként azonnal Törökországba utazol edzőtáborba. Nincs benned olyan érzés: na, már megint a törökök! - Persze, más lesz a dolog, mintha egy másik országba utaznék, de inkább örülök, hogy tudok néhány kifejezést törökül, s így meg tudom majd magam értetni. - Vágyak, célok, bajnokság a Lokival, válogatottság, esetleg egy újabb külföldi szerződés? - Ez nagyon jó lenne, s ebben a sorrendben meg is felelne. Bajnoki címet és kupagyőzelmet szeretnék a Lokival, amihez jó játékkal, gólokkal és gólpasszokkal akarok hozzájárulni. Szeretnék újra válogatott lenni, s ha lehetőségem adódik, akkor újra kipróbálnám magam egy külföldi bajnokságban.