- Nem csak a DVSC edzőjeként, de a Honvéd játékosaként is bajnoki aranyat akasztottak a nyakába. Détárival együtt korosztálya legígéretesebb labdarúgói között tartották számon, ennek ellenére pályafutása közel sem alakult úgy, ahogy azt a tehetsége alapján jósolták. - Türelmetlen voltam - jellemezte egykori önmagát Supka Attila -, Kispesten nevelkedtem, Tichy Lajosnál kerültem fel a Honvéd első csapatába, de a következő edzővel, Komora Imrével már nem volt ideális a kapcsolatom. Kevés lehetőséget kaptam, így más csapathoz igazoltam, játszottam Kecskeméten, Székesfehérváron, az Újpesti Dózsában és Debrecenben is. Aztán csináltam egy malőrt, az Újpest ’84-es túráján kint maradtam Ausztriában, ami akkor nagy bűnnek számított. Ezzel a lépéssel gyakorlatilag elvágtam magam a magyar labdarúgásban - s bár később még játszottam Sopronban -, esélyem sem volt, hogy komoly karriert fussak be. Ahogy az élet hozta - Miután befejezte az aktív labdarúgást, rögtön az edzői pályát választotta? - Először FIFA licences játékos-ügynökként dolgoztam, de mellette Ausztriában edzősködtem. Nem terveztem komolyabban az edzői pályát, más elképzeléseim voltak, de úgy hozta az élet, hogy itthon elkezdtem ifikkel foglalkozni, aztán alsóbb osztályú felnőtt csapatoknál dolgoztam. Kisebb kitérő után az élvonalban szereplő Békéscsaba következett, majd Ausztriában voltam utánpótlás-szakágvezető, s ekkor keresett meg a DVSC. - Edzői hitvallása? - Igyekszem mindig alkalmazkodni a körülményekhez, de egy biztos: munka nélkül nincs eredmény. Ha a játékos és az edző is maximális odaadással áll a feladathoz, akkor a siker sem marad el. - Sopronban pályaedzőként segítette a - a Bayernnel két bajnoki címet szerzett - Csernai Pált. Igaz, hogy szakmai kérdésekben ma is kikéri a véleményét? - Atyai jóbarátomnak tekinthetem, szinte minden héten beszélünk telefonon. Az ő révén kerültem kapcsolatba a Bayern Münchennel, amikor a pro-licences tanfolyamot végeztem. Persze, szakmáról is szoktunk beszélgetni, ha látja egy-egy tévés meccsünket, akkor elmondja a véleményét, de a csapat dolgairól magam döntök. - Hogy a német vonalnál maradjunk, mi a véleménye a válogatott éléről távozó Lothar Matthäusról? - Amikor idejött, azt mondtam, majd az eredményei minősítik, kiderül, érdemes volt-e szerződtetni. Azt hiszem, az eredményei megmutatták milyen edző. - Ön kit látna szívesen a nemzeti csapat élén? - Mindenképpen az idősebb korosztályból kellene egy neves edzőt szerződtetni. - Külföldről vagy itthonról? - Lehet magyar is, lehet külföldi is, de a külföldi edzők igazán komoly eredményt még nem értek el Magyarországon. Még a Steaua-val BEK-győztes, a román válogatottat irányító Jenei Imre bácsinak sem sikerült. Sopronból tetszik a világ - Békéscsabai ténykedése alatt többször adott munkát a fegyelmi bizottságnak, ám a Loki kispadján igen higgadtan viselkedik. Minek köszönhető a változás? - A csabai időszak más volt, olyanok voltak a körülmények, hogy az embernek nehéz volt uralkodnia az idegein. Tanultam a hibáimból, és Debrecenben egyébként is kitűnőek a körülmények, jók a kollégák, jó a csapat, s ez nyugtatólag hat az edzőre. - Hogyan kapcsolódik ki a mérkőzések után? - A reggeli futás fontos része a napjaimnak, egyedül vagyok, ilyenkor van időm átgondolkodni a dolgokat. Meg szoktam nézni a lejátszott mérkőzés videó-felvételét, és a szakkönyveket is sűrűn lapozgatom. Természetesen a családommal is igyekszem minél több időt tölteni. - Az állandó edzések, edzőtáborozások és mérkőzések mellett ez nem lehet könnyű feladat. - Valóban nem az, edzések után sokszor fáradtan, idegesen megyek haza, de ezt a családom tolerálja. Elsősorban a nejem, Ildikó az, aki összetartja a családot. Nagyon jól jött a téli pihenő, amit otthon, Sopronban töltöttünk. - Budapesten nevelkedett, miért éppen Sopron lett a család főhadiszállása? - 1989-ben az Eisenstadt csapatához szerződtem, de a család Budapesten maradt. Keveset láttam a szeretteimet, ezért megbeszéltük a feleségemmel, hogy Sopronban bérelünk egy lakást. Teljesen beleszerettünk a városba, két-három hónap után eldöntöttük, itt szeretnénk letelepedni. Három lépésre - Beszéljünk egy kicsit a csapatáról! Játékosai szerint teljesen más vezetői stílust képvisel, mint elődje, Szentes Lázár. - Edzőkollégáimmal próbálunk olyan hangulatot teremteni, ami minél jobb munkára serkenti a csapatot. Sokat beszélgetünk a játékosokkal, Mező József és Herczeg András - debreceni játékos múltjuknak köszönhetően - sokat segítenek a kisebb problémák elsimításában. - Ezek szerint fontosnak tartja, hogy a szakmai felkészítésen túl a játékosok lelkét is ápolja? - Igen, de azt a bizonyos három lépés távolságot megtartom. - Az őszi szezon után 9 győzelemmel és 6 döntetlennel a harmadik helyen áll a DVSC. Hogyan értékelné a csapat eddigi teljesítményét? - A körülmények ismeretében az eredmény jónak mondható. A hat döntetlenből három úgy sikerült, hogy a saját hibáinkból, győztes helyzetből vesztettünk pontokat. A másik három döntetlen azonban rajtunk kívül álló okok miatt született. Ha ezek a pontok meglennének, most toronymagasan vezetnénk a tabellát. - A nemzetközi terhelés mennyiben játszott szerepet abban, hogy a csapat nem úgy indult a bajnokságban, ahogy azt a közönség várta? - Szerintem jól indultunk. A Zalaegerszeget úgy vertük meg, hogy az első csapatból többen nem játszottak, de említhetném az MTK és az Újpest elleni hazai meccsünket is, ahol ha kicsit jobban koncentrálunk, meg lehetett volna a győzelem. És azt se felejtsük el, több játékost a bajnokság közben kellett beépíteni a csapatba. - Hosszútávon profitálhat abból a gárda, hogy a BL-ben és az UEFA-kupában erős csapatok ellen léphetett pályára? - A Hajduk elleni meccsekből mindenképpen, hiszen a Splitet magabiztosan vertük mindkét alkalommal. Annak ellenére, hogy a Manchester elleni találkozókat elvesztettük, a csapat jól játszott, jó dolgokat lehetett látni a játékosoktól. A budapesti meccsen óriási közönség előtt léphettünk pályára, s ha jobban figyelünk, gólokat lőhettünk volna. Egyedül a Donyeck elleni összecsapások után volt hiányérzetem, bár ott már befolyásolta az eredményt, hogy nem az a csapat játszott, amelyik az előző találkozókon. - A bajnokság második részében kilencszer játszanak idegenben, utaznak az MTK-hoz, az Újpesthez és a Fehérvárhoz. Képesnek tartja a csapatot, hogy megvédje bajnoki címét? - Ha odafigyelünk, és mindenki odateszi magát, akkor igen. A hat hazai találkozót minden körülmények között hoznunk kell, az idegenbeli mérkőzéseken pedig bravúr kell a riválisok ellen. Bízom a csapatomban, s hogy az egyik kedvenc mondásommal éljek: a szívós munka mindenkit legyőz!