A 26 éves, közel két méter magas szenegáli csatár, Ibrahim Sidibe teljesítményével kivívta magának, hogy elfogadják a drukkerek. Sokszor bebizonyította, lehet rá számítani, és akár védőként is megállja a helyét. Mindig odateszi magát a siker érdekében, hozzáállásával sok fiatal labdarúgónak mutat kiváló példát.
A DVSC nyáron szerződtetett szenegáli támadója, Ibrahim Sidibe a bajnoki cím megvédéséért küzdő csapat legeredményesebb játékosa. Szinte a semmiből előkerülő, bőrszíne miatt sokáig nem szívesen látott labdarúgó sorra lövi a gólokat. Ki hinné, hogy csak 17 évesen kezdett el komolyabban foglalkozni a labdarúgással, hiszen a francia hadseregnek dolgozó szigorú apja tanulás terén nem ismert pardont. A hétgyerekes család ötödik csemetéje azonban futballista akart lenni, így ahogy befejezte tanulmányait, máris a focipályák felé vette az irányt, hogy valóra válthassa álmait. A rendkívül intelligens, szerény játékos karrierje Tunéziában kezdődött, majd egy év után Balingenben kötött ki rövid időre. Innen Ausztriába került, ahol előbb a Wattens csapatát erősítette, majd a Tirol, Pasching és végül a Ried mezét húzta magára. A zöld-feketéktől igazolt tavaly nyáron Debrecenbe, és mint kiderült, a Loki jól járt vele.

- A legtöbb magyar labdarúgó, ha teheti, Ausztriába menekül, te viszont éppen onnan igazoltál Debrecenbe…

- A Reid csapatánál lejárt a szerződésem és mivel nem tudunk mindenben megegyezni, felmerült a távozás gondolata. A menedzserem éppen ekkor kapott egy remek ajánlatot. Arról értesült, hogy van egy nagyon jó csapat Magyarországon, amely a nemzetközi porondra, méghozzá a Bajnokok Ligája-selejtezőre készül. Ez mindenképpen fontos szempont volt számomra, ezért örömmel jöttem Debrecenbe.

- Egy számodra teljesen ismeretlen csapatba…

- Így van, a Lokiról korábban egyáltalán nem hallottam, viszont Puskáséknak köszönhetően a magyar futball sosem vész teljesen homályba, tehát az ország labdarúgómúltja nem idegen számomra. Arról nem is beszélve, hogy egy időben a válogatott szövetségi kapitánya Lothar Matthäus volt, aki miatt Németországban és Ausztriában nagyobb figyelem hárult az itteni nemzeti csapatra. A német sportcsatornán többször láttam a magyar válogatottat játszani.

- Szenegálban mekkora publicitást kap, hogy Debrecenben rúgod a bőrt?

- Érdekes, mert amióta itt futballozom, sokkal jobban foglalkozik velem a szenegáli média. Amikor a Lokival BL-meccseket játszottam, minden héten beszámoltak arról, hogy a csapatom milyen eredményt ért el, pályára léptem-e és ha igen, hogy teljesítettem. A szenegáliaknak tehát már van fogalmuk arról, hogy milyen a magyar foci és elsősorban a DVSC.

- Olyannyira, hogy a szövetségi kapitány, Guy Stephan máris meghívott a szenegáli válogatottba…

- Tavaly ősszel többször is beszéltünk telefonon, amikor pedig Szenegál nemzeti csapata november végén két hétig készült az Afrika-kupára, a kapitány engem is a keretbe jelölt. Mivel azonban ez nem egy hivatalos FIFA-időpont volt, ezért a klubom nem volt köteles elengedni. A DVSC-nek ebben az időszakban nagy szüksége volt rám, ezért a szakvezetők úgy döntöttek, hogy Debrecenben kell maradnom. Egy kicsit rosszul éreztem magam, hogy nem mehettem el, mivel akkor a szenegáli válogatott csatárhiányban szenvedett, szükségük lett volna támadókra, ezért akartak megnézni engem is. Úgy éreztem, kiváló formában vagyok, és ha játszhattam volna a válogatottban, talán meg tudtam volna győzni az edzőt, hogy szükség lehet rám. Megvolt rá az esély, hogy beválogatnak az egyiptomi Afrikai Nemzetek Kupájára készülő keretbe, így viszont erről lemaradtam. Nem búslakodtam azonban sokáig, hiszen fiatal vagyok még, látok esélyt arra, hogy teljesüljön egyik a nagy álmom: magamra húzhassam a szenegáli válogatott mezét.

- Úgy hírlik, van még egy álmod: az Olympique Marseille.

- Valóban, nagyon szeretnék egyszer ott játszani.

- Magyarország megfelelő ugródeszka lehet?

- Úgy gondolom, ha jó teljesítményt nyújtok Debrecenben, továbbra is rúgom a gólokat, akkor megvan arra az esély, hogy egy nevesebb csapathoz szerződjek. Most azonban elsősorban az a célom, hogy a Lokival megnyerjük a bajnokságot, valamint a kupát, és ennek érdekében mindent meg is teszünk. Az is nagyon jó lenne, ha a DVSC-vel egyszer eljuthatnék a Bajnok Ligája csoportköréig is.

- Lassan egy éve futballozol Debrecenben. Első magyarországi pályafutásod alatt milyen tapasztalatokat szereztél?

- Lehet, hogy furcsa, amit mondok, de Magyarországon jobban játsszák a focit, mint például Ausztriában. Az itteni bajnokság annyival mindenképpen élvezetesebb, hogy minden évben több csapat harcol az elsőségért, míg az osztrák Bundesligában van egy-két együttes, amely a végén mindig az élen végez, a többinek esélye sincs.

- A lelátókon nem ritkák a rasszista megnyilvánulások és nem titok, amikor Debrecenbe kerültél, nem minden Loki-szurkoló fogadott kitörő lelkesedéssel. Mára azonban közönségkedvencé váltál.

- Amikor idejöttem, tisztában voltam vele, hogy ez más ország, teljesen más a kultúra, és erre felkészültem. Nagyon sokat jelentett, hogy kezdettől fogva rengeteget segítettek a csapattársaim, az edzők és ennek köszönhetően sikerült olyan munkát végeznem, amely meggyőzte a szurkolókat, akik úgy érzem, elfogadtak.

- Volt már egyébként problémád a bőrszíned miatt?

- Nemrég Pécsett játszottunk bajnoki mérkőzést, és a találkozó lefújása után elindultunk a kijárat felé. Ekkor hallottam, hogy egy szurkoló azt kiabálja: Nigger, menj vissza Afrikába! Ekkor ránéztem és mosolyogva puszit küldtem felé a kezemmel.
Egyáltalán nem veszem a szívemre az ilyen megnyilvánulásokat, általában az egyik fülemen be, a másikon ki, de az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy legtöbbször nem is nagyon értem, mit kiabálnak felém.

- Kétség sem férhet hozzá, hogy színes egyéniség vagy, ezért elég nehéz lehet hétköznap elbújnod az emberek elől. Gyakran látni, hogy az utcán, rendezvényeken körülrajonganak a szurkolók. Elsősorban a lányok…

- Nem egyszerű a helyzet, mert a debreceni lányok nagyon csinosak. Időnként elmegyek diszkóba, megfordulok éttermekben és ilyenkor gyakran odajönnek hozzám. Úgy gondolom, természetes, hogy beszélgetek velük. Számomra azonban az igazi szerelmet a barátnőm jelenti. Tudom, hogy hol a szívem és ha ezzel tisztában van az ember, akkor nem érhetik olyan helyzetek, amelyből később probléma lehet. Erősek az érzelmek, ezért nem csábulok el. Sajnos a párom Németországban él, többnyire tehát egyedül lakom és ez elég bonyolult szituáció, de ezt kell elfogadni. Majdnem mindennap beszélünk telefonon és Interneten keresztül, csakúgy, mint a Szenegálban élő családtagjaimmal is szinte napi kapcsolatban vagyok.

- Az átlag futballistánál jóval magasabb és főleg vékonyabb testalkatú vagy. Amikor először magadra húztad a Loki-szerelést, több szurkoló meg volt győződve arról, hogy egy keményebb fault után nem állsz fel a földről.

- Valóban vékony vagyok, de ennek ellenére hála Istennek elkerülnek a sérülések. Még pályafutásom elején, amikor Tunéziában játszottam, akkor volt egy csuklótörésem, amit meg is kellett operálni. Akkor három hónapig nem léphettem pályára. Ezen kívül kisebb izomhúzódásokat leszámítva nem volt komolyabb bajom.

- Igaz, hogy naponta ötször imádkozol?

- Muszlim vallású vagyok, ezért a napi ötszöri ima elengedhetetlen. A Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum egyik épületében van egy kis mecset, ahová péntekenként elmegyek, ha éppen nincs edzés, és akkor ott imádkozom. Ha a csapattal több napig távol vagyok, akkor is megoldom valahogy. A társaim megértők, így ha behúzódom egy szobába, nem zavarnak meg. Főleg, hogy most már az aranyéremért is szólnak az imák.